Motormentes nap! Minden túrámon szokott lenni 1-2-3 túranap, amikor nem, vagy max nagyon kicsit motorozunk és inkább a gyalogtúrázásé a szerep. Ez az egyik indok, hogy egyedül motoros túrázunk. A motoros általában lusta alkat, nem szeret gyalogolni. Tisztelet a kivételnek! A reggeli különleges volt. A legmeglepőbb rész a a vörös kaviár volt itt, a világ vége után kettővel! Több, mint 20 kilométeres túra várt, a faluból egészen a Shkharka-gleccser lábáig. Indulás előtt még kiimádkoztam az öregtől, hogy hadd másszak fel a tornyukba. Adott egy létrát, amivel a melléképület tetejére feljutottam, ahol a torony bejárata volt. Belül korom sötét, 3-4 szint, szintenként egy-egy létra, ami nem biztos, hogy felért a következőig.…

Nem indult túl jól a nap. Szakadt az eső. Már jó előre figyeltem a grúz előrejelzéseket, izgultam, hogy milyen idő lesz ott. Sok, aszfaltozatlan, hegyi szakasz volt tervben, ami szügyig érő sárban nem az igazi. Plána csomagokkal és utassal. És hát persze, hogy pont abban a 5 napban esett Grúziában, amikor ott voltunk…. A szállás, ahogy írtam is korábban, teljesen európai, a reggelit is beleértve. És szakadt az eső. A térlép szerint szép, szerpentines szakasz vezetett le a Mtkvari völgyébe. Kikecmeregtünk a szálloda, teljesen felázott, frisset feltúrt bekötőjéről – tényleg szügyig süllyedve. A városban alig volt út. Mindenhol építkezések, szállodák, resort-ok és a hozzájuk kapcsolódó közművek. Minden fel volt túrva.…