Törökország és Grúzia: meglátogatjuk a Dagit!

A Kauzásus és Hakkari után erre a napra esett a harmadik drámai csúcspont! Az egész török útvonalat e köré építettem: a Puşur Dağı. Ez egy majd háromezres hágó a Kaçkar-hegységben. Egy török túraszervező ismerőseim képeit nézegetve ide feltétlen el akartam jutni! A Pontuszi-hegység része, ami Törökország fekete-tengeri partján húzódik a Kis-Kaukázus folytatásaként. Jellegzetes formavilága nagyon megfogott! És végre újra egy kis offroadozás, török TET!

Artvinból indulva az út órákon át a Deriner-víztározó par partján kanyargott. Balatonnyi víz van benne, pedig a felülete csak annak huszada! Megtippelni sem tudnám, hogy mennyi van ezekből Törökország szerte. Felkészültek.

Pazar panoráma, hidak, alagutak és kiégett táj. Az aszfalt nagyon jó, 1-2 helyen volt csak töredezett, kátyús. Forgalom zéró, rendőrökne nyoma sem, nagyon jó lehet motorozni a D950->D050-en!

Mielőtt belevetettük magunkat a hágókba, megálltunk tankolni Ispir környékén, ahol egy kis török csapat teázott. Kifigyelték a fényképezőgépet, beszédbe elegyedtünk és meghívtak teázni. Egyetemi oktatók voltak (valamilyen sajtó/média szakon). Még közös csapatkép is készült. A kút után északnak vettük az irányt, az első magas hágó felé: 2.640 méteres Ovit Geçidi. Lassan emelkedett az út, tempós kanyarokkal, szokásos nulla forgalom. Élvezetes volt. Elképesztően szegény vidék, a pásztorkodáson kívül nincs semmi más lehetőség.

A lepukkant, bádogfalvak egyre szegényebben lettek, ahogy haladtunk felfelé. Ezek talán nem is falvak, de nem is tanyák. Kis ház (amennyiben így lehet őket hívni) csoportok, mint az Őrségben. A hágót jelző tábla szétlőve, de nem ám korzikai mintára .22-es lyukakkal, hanem rendes 20mm-es lövedékkel!

Kis pihenő – és győzködés után, miszerint nem tudunk gázolajat adni egy autósnak – elkezdtünk ereszkedni a D925 északi oldalán majd balra újra elkezdtünk emelkedni a Pusur felé. Hellyel közzel a török TET nyomvonalát követtük. Az út keskenyebb lett, majd Grúziához hasonlatosan betonlapos, majd murvás, aztán földút. Sok patakkal, átfolyással. A Varás haver már a Kaukázus óta egyfolytában azon rettegett, hogy el fog akadni a valamelyik patakban. Nem is nagyon figyeltem a tükröt, élveztem a pazar panorámát meg a jó földutat és csak a kilátó pontnál vettem észre, hogy a hegy aljában szerencsétlenkedik a patakban 😀 „Bánatomra” kellett menni még egy kört a Stelvio-t meghazudtoló földes szerpentinen!

A hágó non-plusz-ultra. Kár lett volna kihagyni! Pazar körpanoráma, üde zöld, kopasz hegycsúcsok és gyönyörű fenyvesek! A sárgás földutak szalagként tekeregtek a hegyoldalban. Ide még vissza kell jönnöm!

Uzungöl-be tartottunk le a völgybe, 25km magashegyi földúttal. A városka előtt – ami a helyi Hallstatt is egyben – a kelet Békás-szorosát is megtekintettük. Gyors megállás, bekaptam kebabot és már indultunk is a híres török halálút felé! Nagyon keskeny és meredek aszfalt indult felfelé, nagy forgalommal, kerülgetni kellett az autókat. Aztán elfogytak az autók és az út is. Jó kis murva várt, de le volt zárva. Szerintem motorosokra nem vonatkozott lezárás és amúgy is pont el is fértünk mellette! Egy szakaszon még nem olvadt el a hó és épp azt dózerolták el, illetve állították helyre a földút hiányzó részeit. Motorral járhatól volt. Felértünk a fennsíkra (2.300m), ami még szegényebb, világvégig kicsi falvakkal, szerekkel volt teleszórva. Gyönyörű vidék, Európában máshol ne is keress hasonlót! Nagyon különleges.

Újabb hágó, pár kilométer aszfalt és már a D915-ön voltunk. Itt szembe jött egy TET-es csapat. Ezen kívül nem nagyon találkoztunk motorosokkal, a helyi 150eseket kivéve. Megálltunk a szerpentin kezdeténél egy kicsit (fotó, videó, drón), aztán elindultunk lefelé. Halálútnak egyáltalán nem mondható, de azért izgalmas. Képzeld el a Stelvio-t, csak még egy kicsit meredekebb a hegyoldal, egy autó széles a „út”, nincs semmi biztosítás és murva és sár elegye. Nekem cseppet sem volt megerőltető, de gyengébb idegzetűek azért kerüljék.
https://youtu.be/esOHvd5ajYc

A csúcs az volt, hogy felfelé menet (mindkét irányba megjártuk), a török halálúton szembe jön egy 159-es Alfa 😀 Kicsit tilitoliztunk a sráccal, hogy elférjünk egymás mellett és boldogan ment tovább. Uzungöl-be ugyan azon az útvonalon mentünk vissza, amerről jöttünk. Visszafelé is ugyan olyan pazar volt és láthattuk szemben a Pusur Dagit, ahol korábban átjöttünk.

Uzungöl tele volt Szunnita muszlimokkal sok, postaládának öltözött feleséggel. Valami kicsi Mekka lehet nekik. Utólag néztem utána, hogy az öböl menti arabok kedvenc nyári helye, a helyiek már a 8. emirátusoknak hívják. Érdekes és egyben fura is volt! Egy étteremben újfent halálra ettük magunkat és betértünk Törökország legautentikusabb baklavázójába.

Vettünk is egy dobozzal, de csak reggelig bírta! És itt fordult elő életem első Bookingos átverése. Valószínű feltörtek egy fiókot, beszedték a pénzt és törölték a foglalás. Szerencsére a booking kárpótolt!
Nemhogy beváltotta, de felül is múlta a várakozásaim a hegység!!!

330km, 10óra, 7 a nyeregben.