Törökország és a Kaukázus: Irány Pamukkale!

Miután Trója fapados, de romantikus hangulatú szállásán kipihentük magunkat, jól bereggeliztünk Teaser: ha törökök értenek valamihez a kebabon kívül az a reggeli. Talán Madrinban volt a csúcs, de nehéz eldönteni…

Jó darabig a Márvány-tenger partján (D-550) motoroztunk, Pergamon ősi városának irányába. A tengerparti szakasz eléggé nyűgös volt, nem számított igazi élménymotorozásnak, mivel majdnem végig lakott területen haladtunk, tele volt rendőrökkel, ami jelentősen lassította a tervezett haladást. Rég láttam már kimért keverékolajat benzinkúton….

Rég láttam már kimért keverékolajat a benzinkúton!

Pergamon és a választás nehézsége

A tervezés során egy nem egyszerű döntést kellett meghozni, mivel a közelben van Efezus, ami UNESCO világörökség, de a képek alapján ugyanis Pergamon sokkal lenyűgözőbbnek tűnt. Ez a hely egy hegytetőn fekszik, ahonnan az alatta lévő völgy belátható, és egy nagyon meredek hegyoldalba épített színháza is van. Izgalmas lehetett volna ott ülni és nézni egy előadást. Arról nem is beszélve, hogy el akartam hagyni a partot és Pamukkale-be menet offroadozni egyet a közeli hegyekben 😀

Pergamonban annyira jól éreztük magunkat, és olyan gyönyörű volt a látvány, hogy a tervezett egy óra helyett két és fél órát töltöttünk el. Eszméletlen hangulata volt! Egy jó kis presszó és egy török tea is belefért még 🙂 Ráadásul kifelé jövet, a parkolóban, egy török család (akik a motorok mellé állították fel a teakonyhájukat), még teázni is meghívott minket, szóval ott is elment az idő. Azt merész lenne állítani, hogy egy lélek sem volt ott, de lasszóval kellett vadászni a turistákra. Élveztem, mert gyűlölöm a tömeget. Efezus-ban minden bizonnyal az várt volna rám.

Pamukkale: Mésztufa és naplemente

A fürdő és a mésztufa belépős, időre kellett odaérni. A majd három órás téblábolás sajnos elvette az időt a kis hegyi offroadtól (Arabacibozköy felé – ti ki ne hagyjátok!) és a leggyorsabb úton mentünk Pamukkale felé. Törökországban minden várost 2×2 sáv, osztott pálya köt össze! A mellékutak is, jó minőségűek (vagy aszfaltozatlan), csak a nagyon nagy városok szívében volt dugó. Igazi motors mennyország. Trafipaxok, rendőrök inkább csak a turistásabb területeken voltak, az ország belsejében mutatóban sem. Kelet felé haladva fel-felbukkantak a katonai ellenőrző pontok, de a Kurd kiegyezés óta a legtöbbjük nincs használatban. De simán meghívnak a katonák teázni az ellenőrzés után! Hamar megfigyeltem a helyiek közlekedését – milyen táblánál mennyivel mennek (ez a kettő nem feltétlen esik egybe) – és felvettem a ritmusukat. Nem volt bünti az egész túrán.

Végül megérkeztünk Pamukkaléba, ahol az estét szerettük volna eltölteni. Már kilométerekről látszott, hatalmas. Sokkal nagyobb, mint gondoltam! A szállás egész pazar volt, saját medencével, és körülbelül 20 perc sétára feküdt a fürdő bejáratától. Itt találkoztam életem valaha látott legrondább kutyájával, aki egyébként nagyon aranyos volt, és odajött hozzánk, amíg lepakoltunk a motorról.

Gyorsan átöltöztünk, és gyalog indultunk a fürdőbe. Az alsó kapuhoz 6 óra körül érkeztünk. Ekkor azonban már nem engedtek be, csak kifelé jöhettek az emberek. A felső kapuhoz már nem volt kedvünk gyalogolni, de pont ebből az okból pár taxis cápázott a kijáratnál. A sofőr 100 pénzt kért, én pofátlanul 50-et ajánlottam, de azért elindult. Egész úton hüledezett, hogy ennyiért el sem indul, így 75-öt készítettembe a kezembe, amit el is vett, és 25-öt visszaadott, hogy becsületemre váljék az alkudozás! 😀

A felső kapunál naplementés jeggyel lehetett bejutni a mésztufa fürdőbe és a romvárosba. Ez a jegy azért kell, mert estére kiterelik a fürdőzőket. Miután megvettük a jegyeket, elsétáltunk a nyugati kiszögellésre, ahonnan megnéztük a gyönyörű naplementét. Ezután megmártóztunk a langyos vízben a medencéknél. Ahogy a nap lement és besötétedett, a mésztufa-képződmények csodásan ki voltak világítva, teljesen más arcot mutattak, mint napfényben

Később az alsó kapun keresztül hagytuk el a fürdőt, és a kapu aljában lévő étteremben vacsoráztunk. A hely gyönyörű, autentikus berendezésű volt (talán kurd), ahonnan egy erkélyről be lehetett látni az egész kivilágított Pamukkalét. A kaja valami extrém jó volt (itt is), a pincérrel sokat beszélgettünk, Angliában dolgozott egy ideig és jó volt az angolja.