Törökország és a Kaukázus: irány f…, azaz szerelem völgy!

A szokásos pazar, török reggeli után neki is indultunk Kónyából, nagy volt a táv és sok a látnivaló. A napi cél Kappadókia, Göreme volt – az egyik drámai csúcspontja a túrának!

Az első 350km (D300) laposan telt. Az első 50km mintha egy tükrön mennél. Sík, kiszáradt, szikes vidék. Utána kisebb, szintén kopár dombok váltották fel a tájat. Épp ideje volt odaérni az első megállóhoz, egy karavánszerájhoz, ami annak idején a selyemút része volt.

A szerájban

Szépen fel van újítva: kávézó, múzeum és szállás is egyszerre. Jó lett volna itt megszállni a „sivatag” közepén, de sehogy se adta ki a ritmus. A szeráj mögött egy hatalmas víznyelő/beszakadás van, ami ellátta a környéket vízzel, illetve itt ellenőrizték a talajvíz magasságát is. A bekötő út vége előtt figyelmes lettem valami a bal oldalon. Megálltam fotózni és meglepődve láttam, hogy vándorcigányok. Idénymunkára jöttek a környékbeli földekre. Később, Kappadókiában sokat láttunk belőlük, kapálták a végtelen padlizsánföldeket.

Még mindig dög unalmas sík tájon haladtunk, de lementem a 2×2 sávról, jó kis zergeb***tára. Apró falvakon keresztül, helyenként földesen jutottunk el a Tüz-tóhóz. Hatalmas, majdnem Komárom-Esztergom megye méretű sós tó.

GPS vagy telefon? Ez lassan megosztóbb kérdés lesz, mint az olaj 😀 Én vagy 20 éve Garmin GPS-t használok. Ahogy jöttek az okostelefonok próbáltam áttérni, mert legyünk őszinték, a Garmin-t arany áron van mérve. Egyelőre nincs még olyan telefon ami hozná a megszokottat. a Fényerő, olvashatóság sokkal rosszabb, ha úgy esik a fény, a telefon használhatatlan. Aztán ott az eső. Ha meg is oldod felekezetnélküli töltéssel, a vízcseppek megbolondítják a touch screen-t. Aztán ott a meleg. A navigációs appok eleve jól megtekerik, 37 fok van, tűzi a nap és már vége is a telónak. Aztán az appok. Google Maps, Waze nagyon jó, sőt jobb is közútra a Garmin-nál. De mi van ha földútra akarok menni, vagy csak egyszerűen nincs net, mert lementél a térképről? Arra meg ott van az Osmand, amin még a gyalogutak is rajta vannak. Használom is, de azon megtervezni egy 4-6 hetes, 10-15 ezer kilométeres túrát? Szóval egyelőre marad a GPS. De vajon meddig?

Tüz-gölü

Délen csoda szép rózsaszín a víz, természetfeletti!!! Az északi részén komoly sókitermeléssel. Ipari úton keresztezni is lehet és van ahol rá is lehet(szabad?) hajtani, de ezt kihagytam, mert a török barátok azt mondták, hogy csalós és könnyen belesüllyedsz, másrészt sajnáltam a motort összesózni. Szereltem már só marta motort… Szóval most maradt a gyalogos látogatás. Egészen különleges, természetfeletti élmény állni a dög melegben, a tűző napon (az én agyamnak) a hómezőn!

Kajáltunk egy gyorsat a tónál, majd US 66-oshoz hasonló úton – D750 – Aksaray-ig, ahol bevettem magam a hegyek közé (68-30, 68-25, 68-27, 50-50). Derinkuyu-ig pazar tájakon motoroztunk, igazi élmény volt. A jó aszfalt és zéró forgalom itt is állt!

Több ezer éves város a föld alatt: Derinkuyu

Derinkuyu-ban vagy egy föld alatt város, ahol a görögök vagy 2.000 évig, az 1923-as népességcseréig éltek. A városban speciális, hatalmas, belülről gurítható kőkorong-ajtókat használtak, amiket kívülről képtelenség volt kinyitni, így a lakók teljes biztonságban várták meg az ellenséges seregek elvonulását. Bár 85 méter mélyre nyúlik le, a zseniális mérnöki tervezésnek köszönhetően a több mint 50 szellőzőakna még a legalsó szinteken is friss levegőt biztosított több ezer embernek. Elég apró emberek lehettek, mert egy csomó járatba szinte négykézláb kellett menni….

A város felett egy kis park és egy keresztény(!) templom (görög) fekszik. Borjú méretű kutyák kóboroltak a parkban, de nagyon barátságosak voltak(általában mindenhol) és jól megdögönyöztem őket. Egy ki étteremben haraptunk valami helyit, frissen készítette nekünk a házaspár. A nevére emlékszem, de nagyon finom volt! A közeli ószeresnél sikerült megalkudni egy régi, csodaszép tálcára! A város maga elég szegényes, világvégi hangulatú.

És végül Göreme!

Derinkuyu-ból meglepően rossz minőségű (magyar másodrendű) út vezetett ki. Hamar Göremében értünk, huszonpár kilométer volt a táv. Az táj gyorsan változott és gyorsan az útikönyveket idézte. Egyszer csak a csodás alakzatok kellős közepén találtuk magunkat. Kinéztem egy jó kis kilátópontot, kis homokozás után elég pazar látvány tárult elénk. Megérte! Ráadásul pont a lemenő nap csodás fényében – árnyékában tárult elénk minden. Pazar volt.

Miután kitátottuk a szánkat robogtunk a szállásra, amit barátaink ajánlottak. A tetőteraszról az egész várost be lehetett látni. Én a b***kingon előre lefoglaltam, de a havernak nem volt foglalása, ott helyben tudtad szobát adni neki. A recepciós szinte észrevétlen trükkel lakosztályra upgradelte a szobánkat, mert hoztunk még valakit. Ez ám a vendégszeretet! 🙂

Vacsi már nem volt, csak egy kis snack, hideg, méregdrága sör és alvás, mert másnap hajnalban kellett kelni….
462km, 10 óra 30 perc, ebből 5:50 a nyeregben. 900 és 1.400 méter közt ingadoztunk. Sokat nézelődtünk!

Te bevállalnál egy ilyen 350 km-es etapot a kopár Anatóliában, vagy inkább a tengerparton maradnál? Írd meg kommentben!