Utolsó török, azaz inkább kurd reggeli után már pattantunk is a motorra, mert húzós napnak néztünk elébe. Egy kis murvás kitérő az Aratár mögé (Yenidoğan), aztán pedig az egyik kiemelt célpont: Ani romvárosa. Este pedig már Bakurani, Grúziában, a Kis-Kaukázus egyik síparadicsomában. Nincs túl sok határátkelő Törökország és Grúzia közt. Nagyjából mindenki Batumi-nál jön-megy, de én nem akartam 2x ugyan azon az útvonalon menni és nem is esett útba Irán felől. A Çıldır-Aktaş határátkelő pont beleillet az útvonalba. A biztonság kedvéért felvettem velük a kapcsolatot, hogy motorral is át lehet-e menni és van-e nyitvatartás, az időre is oda kell-e figyelni. Gyorsan válaszoltak, eloszlatták a kétségeket. És innen jött a legizgalmasabb…