Gibraltár motoros túra 7. rész

Csodák csodája: az Alhambra

Régi álmom volt az Alhambra, egy igazi kúlturális és történelmi csoda!

Részlet wikipédiáról, érdemes elolvansi a teljes történetét:

Neve a spanyolban az arab al-hamra (الحمراء) szóból származik, amelynek jelentése „a vörös”; teljes neve ugyanis arabul Kaszr al-Hamra: „A vörös erőd” volt.
1223-ban, az első Naszrida uralkodó, I. Muhammad idején kezdték meg az építkezéseket. Utódai, I. Júszuf, V. Muhammad és III. Júszuf granadai emírek 1408-ig folytatták azt.
A komplexum szerencsésen vészelte át az 1492-es reconquista időszakát. Az ostrom során nem pusztították el az Alhambra épületeit, hanem amint elfoglalták azt, hozzáláttak restaurálási munkálatainak. A Katolikus Királyok pár évig itt tartózkodtak, és innen irányították országaikat. Ám V. Károly német-római császár és spanyol király mégis lebontatott egy épületet, hogy helyére reneszánsz királyi palotát emeltessen magának.
Az igazán nagy pusztítást mégis az 1812-ben távozó francia megszállók okozták, akik távozásukkor felrobbantották az Alhambrát.
A 19. században ismét megindult a restaurálás, amely mind a mai napig tart.

Amikor már papíron megvolt a túra, a szállások és útvonalak nagyjából fel voltak rajzolva, akkor kezdtem nézegetni a beugrókat az Alhambrába. Kábé 4-5 hónapra előre nem volt szabad hely. (korlátozott a látogatók száma). Kissé ideges lettem, hogy nem jutok be oda, ami részben életre hívta a túrát. Napokon keresztül kattintgattam a honlapján és egyszer feltűnt két szabad jegy! Hát persze, hogy nem volt jó a dátum. Így az egész itinert újra meg kellett tervezni, hozzá igazítani mindent ahhoz a pár órás slot-hoz. Nem voltam boldog, hogy újra kell terveznem, de boldog voltam, hogy láthatom!

9-re volt szabad hely, a szállással megbeszéltem, hogy maradhassanak a csomagok és a a motor délutánig. Nem nagyon akarok írni az Alhambráról, csak annyit, hogy egyszer az életben látni kell, BAKANCSLISTA! Egy csomó oldal, cikk, dokumentumfilm szól róla, nézzetek utána, már csak az is megéri.
Nem is tudom hány fotót készítettem, egy párat azért bedobok a poszt végére.

Délután indultunk tovább a következő szálláshelyre, ami nem volt szép, de legalább Ronda! Az első szakasz uncsibb volt, az utolsó 50-es viszony gyönyörű hegyek közt. Itt már parafaerdők borítják a csúcsokat. Késő délután oda is értünk – nem volt 200km – lepakoltunk, ledobtuk a motoros göncöt és bele vetettük magunkat a belvárosa. Megnéztük a bikát és megkóstoltuk a farkát.

Galéria