Törökország és a Kaukázus: vissza Mezopotámiába

A kis, kétnapos közép-anatóliai kitérő után visszaindultunk Mezopotámiába, ugyanis volt két város és egy út, amit semmit pénzért sem akartam kihagyni: Mardin, Midyat és a D400 iraki határ melletti szakasza. Tervben volt még Batman egy településtábla fotó erejéig és tartaléknak a Büyük szeráj. Végül egyik sem fért be. A Büyük szerájt sajnálom, de egy újabb indok visszamenni!

Mardin-ig kisebb megszakításokkal a D885 – D950-en mentünk. A első szakasz a Maden-hegységen át tartott, ez izgalmas és szép is volt. A környezetvédelem nem annyira fontos erre felé. Maden városánál egy hatalmas külszíni fejtés és kohó(?) rondítja és szennyezi úgy a környéket, amilyet eddig csak kínai túrázásaim alatt láttam.

Maden-től lassan ereszkedett az őt Mardin-ig, ahol sikerül a belváros közepén, a palota alatt leparkolni. Eléggé meleg volt, de korántsem annyira, mint pár nappal azelőtt Gaziantep környékén. Bakancs a motor mellé, nadrágszár lecipzároz és már lehet is várost nézni. Nem akarom nagyon túltolni, hogy mennyire szép és igazi, közel keleti hangulatú a város, de az biztos, hogy ide még dedikáltan visszajövök egy pár napra, hétre, annyira tetszett!!! Pár órát elbóklásztunk az egyébként nem nagy, ősi városrészben. Itt már nem a muszlimok vannak többségben! A palota tetején 3 szír srác kifigyelte, hogy fényképezőgép van nálam és muszáj volt lefotózni őket és persze átküldeni nekik. Üdv srácok, ha olvassátok!!

A két gyönyörű város közt megálltunk a mezopotámiai síkság felett őrködő, 4000 éves pogány naptemplom alapjaira emelt Mor Hananyo kolostornál. Sáfrányvirágok aranyló színét és illatát rejti a legenda szerint a malter, miközben ódon kövei között még ma is Jézus nyelvén, arámiul száll az ima. Ez a „Sáfrány-kolostorként” is ismert szír ortodox bástya nemcsak építészeti remekmű, hanem egy élő időkapszula, ahol a naplemente fényében a történelem előtti idők és a keresztény spiritualitás ér össze a mardini sziklák között. Az épület nagyon impozáns volt, vezetett csoportokkal lehet látogatni. A belseje – keresztény lévén – nem volt gazdagon berendezve. A kerengő falán egy nagy kép mutatta, hogy bár nem is gondolnánk, de itt nem ritka a hó. Még mindig 1.000 méter környékén járunk!

Ilyen, kis elektromos buszok vannak minden fele

Eredetileg Mardin-ban szerettem volna aludni, hogy este is be tudjuk járni ezt a különleges várost, de következő napi szakasz nagyon hosszú lett volna úgy, ráadásul nem tudtam, hogy mire számíthatok Hakkari megyében, ahova nemrég csak kormányzói engedéllyel lehetett turistaként belépni. Midyat ideálisnak tűnt, de azért sajnáltam egy kicsit. Egészen addig, amíg meg nem érkeztük a település kis ékszerdoboz belvárosába. Kicsit más, de hasonlóan jó hangulata volt és estére minden épület gyönyörűen ki volt világítva, köztük egy hatalmas, tökéletesen helyreállított asszír palotával.

Miután degeszre ettük magunkat az asszír kajával egy pazar ki étteremben – nekem az eddigi legjobb volt – késő estig sétáltunk a városban aztán sör mellett, a teraszon – az egész várossal alattunk – vártuk meg az éjszakai müezzint.

416km, 9 és fél óra, öt és fél a nyeregben. Ez is felejthetetlen nap volt, bármikor újra megcsinálnám!!!