Törökország és a Kaukázus: Az első lépés Trójáig

Mára már mindenki videózik, short-ol, reel-t forgat, a motoros élmények is inkább pörgős zenével, drónfelvételekkel jönnek szembe. Ha van még valaki, aki szívesen olvas egy rendes, régi vágású motoros beszámolót – és talán még jobban beleássa magát a részletekbe, mint egy tíz másodperces Reels-be. A Vuki on the Road motoros, túraendúrós kalandokról, a véleményekről és a tapasztalatokról szól, így lássuk a legújabb nagyszabású túrát!

Kezdjünk is bele!

Bár az elmúlt években mindig az északi kalandok, mint Shetland, Külső-Hebridák, Skócia, Írország hívtak, a régóta áhított Törökország végre bekerült a naptárba. Kezdetben Törökországra koncentráltunk, mivel egy hatalmas ország rengeteg felfedeznivalóval. Felmerült a Kaszpi-tengerhez való kitérő is, mivel ha már a legkeletibb határig gurulunk, miért ne tennénk meg. Azonban a tervezés során, amikor elértem Grúziába a Kaukázushoz, megakadtam. A Kis-Kaukázus és a Nagy-Kaukázus olyan lélegzetelállítóan gyönyörű volt a képeken, hogy végül úgy döntöttem: a fene egye a Kaszpi-tengert, azt a két napot inkább a Kaukázusban töltöm el. Így az útvonal egy törökországi körutazás lett, amit a Kaukázus grúziai ágainak, völgyeinek és hegyeinek megtekintésével egészítettünk ki.

A tervezés viszont kifejezetten nehéz volt. A szokásosnak mondható, kicsivel több mint három hét, ami a 10.000 km-es távhoz a Nodkapp esetében bőven elegendő volt, Törökországra gyakorlatilag semmi. Ráadásul nagyon sok időt kellett tölteni az ideális nyomvonal összeállításával a történelmi, természeti, kulturális és motoros látnivalók között.

Rengeteg időt vitt el az offroad szakaszok ellenőrzése: az egyik ilyen a Zagari-hágó volt Ushguli felé. A hágón keresztül 350km lett volna az út, körbe Mestia felé 550km (önmagában is húzós Grúziában). Ha a hágónál derül ki, hogy járhatatlan, akkor inkább 650km és abból vagy 200km offroad, ami 1 napra egy kicsit erős. Igen, tudom 650km semmi egy napra…. mentem már 1.400-at is, de ahogy mondani szoktam, nem a km, hanem a nyeregben töltött idő a meghatározó…

Ennyi idő még nem öltem bele egy túrába sem! Minden esetre megérte 🙂

Az első két napot kicsit meghúztuk a ritmus megtartása végett. Reggel 8 óra körül indultunk Pécsről. Udvarnál átmentünk Horvátországba, Kiskőszegnél Szerbiába. Tudom jól, hogy a motorosok nagy többsége gyűlöli az autópályát, de nekem valahogy ez is hozzátartozik a túrázáshoz, kicsit olyan, mint a 66-os út(aki volt már, az tudja :D), ami mégis hozza a szabadságérzést. Újvidék fölött felmentünk a szerb autópályára, és egészen Plovdiv külsőig csapattunk. Itt egy kis navigációs baki hatására egy romatelep kellős közepén találtam magam. Bőszen integette és köszöngettem az utcán dínomdánomozó uraknak, akik cserébe félrehúzták a székeket meg az asztalokat az útból.

Bár ketten szoktunk túrázni egy motorral, az indulás előtt két nappal csatlakozott hozzánk egy távoli barát is. Vele a plovdivi szálláson találkoztunk. Egy jó öreg SD02 Varaderóval – megdobogtatta a szível, hisz az volt az Africa előtt, 170 ezret tettem bele.

Edirne – határátkelő

A reggeli minél hamarabb szerettünk volna a török határon lenni, noha nem hittem, hogy túl sokan akarnak Bulgáriából Törökországba menni. Odaérve az Edirnénél lévő nagy határátkelőre, gyakorlatilag egy autó állt előttünk, így semennyit nem kellett várni. Itt viszont azonnal meg is tapasztaltuk a török határátkelő körülményességét: talán az ukránt kivéve ez volt a legkörülményesebb, ahol a legtöbb papírt kellett kitölteni, a legtöbb helyen le kellett szállni a motorról, sorban állni és pecsételni, kinyitni és becsukni. Jó sok időt elcsesztünk. A közeg egyébként nagyon barátságos volt, az egyik ős szelfizett az Africával.

Az a fránya HGS

Törökországban a fizetős autópályákon HGS matricával kell fizetni, amit fel kell ragasztani a motorra. Állítólag Shell kutakon, postán meg ki tudja még milyen hivatalba lehet venni. A határ utáni első Shell kúton nem volt (és hogy mindenkit megnyugtassak, a 22 nap alatt sehol sem kaptam olyan sz*rt.).

Haladtunk Rodostó felé de a Boszporuszig még meg akartam húzni (dög unalmas a táj), így felcsattantunk egy osztott pályásra., Amikor lejöttünk az útról, ellenőrök állítottak meg minket – valószínű HGS-es szakasz volt. Jött a szokásos kőr: ők kérdeztek törökül, én angolul, ők törökül, én magyarul, ők megint törökül. Végül megvonták a vállukat, intettek, hogy húzzunk a fenébe, így viszonylag egyszerűen megoldódott a helyzet.

Egyénként a törököknél a rendszámtábládra gyűlik a bírság és a kilépésnél ránéznek és amíg ne jattolod ki, bent maradsz. Idő közben egy mobilappal is tudod nézegetni a számlád, vagy akár fizetni is. Szóval nem igazán érdekelt a HGS téma.

Rodostóban megnéztük azt a házat, ahol Rákóczi raboskodott nyaralt. Bármikor bevállalnám ezt a fajta száműzetést ott a Márvány-tenger partján. Bár a Rákóczi Múzeumban volt egy magyarul tökéletesen beszélő török bácsi, mindenhol máshol kizárólag törökül tudtak megszólalni. Itt szembesültem azzal a köztudott dologgal, hogy muszlimok nem fogyasztanak alkoholt (legalábbis, amikor Allah látja őket), és a sör elképesztően drága volt…. A ház előtti kis kerthelyiségben egy jó kis szendvics és egy kis török tea is lecsúszott, mielőtt csapattunk tovább Trójába

Az új Boszporusz-hidat választottam, ezen még nem mentem át. A cél nem Çanakkale volt, hanem Tevfikiye, ahol a múzeum és az ősi Trója romjai vannak. Szerencsére a szállásunk a Trója Múzeum bejáratától alig 30 méterre volt. A szállást egy idős pár vitte, a férfi évtizedekig idegenvezető volt a múzeumban, így meglepő módon tudott angolul. Volt finom Efes-e, de aranyáron….

Végigjártuk a múzeumot, majd átsétáltunk a Trója romváros bejáratáig, ami körülbelül 1 km-re volt. Érdekes volt látni, hogy pár évezreden keresztül a legkülönfélébb népek lakták ezt a csodálatos helyet, de most teljesen lakatlanul romokban áll. Bár a szállás eléggé fapados volt – zarándok szálláshoz hasonló – , de tiszta és nagyon kis romantikus hangulata volt. A öreg megvárt minket a konyhával és egész pazar kis vacsorát dobott össze nekünk. Hál istennek lement a nap és így Allah már nem látta, ahogy meghúzzuk az hazait 🙂

Első két nap 1.340km, 18 és fél óra, 14:30 a nyeregben.

Folytatás hamarosan, ha lesz rá igény! 🙂