Törökország és Grúzia: esőnap

Még reggelre se száradtak meg a dolgaink és az előző naphoz hasonlóan szakadt az eső. Nézegettem az előrejelzést, de semmi jót nem mutatott. Délre elállt, addigra össze is kanalaztuk magunkat. Közben megnéztem mi a helyzet Omalo-val, de elmosta az esőzés az utat, így ez a cél kiesett. A Kistani tornyok pedig már időbe nem fértek bele, mivel az egy egész napos túra. Száraz időben.

Keresd a hibát!

Elindultunk hát Tbilis felé, megnézni az Jvari monostort, ami a Stephansminda mása is lehetne. Nagyon érdekes volt, kívül is, belül is és csoda szép kilátás tárult a Kura és Aragvi folyók találkozására! Mire visszaértünk a parkolóba, az egyik üresen álló autó körbe volt szalagozva és a fél parkolót ellepték civil ruhás rendőrök! Velünk – hál istennek – nem foglalkoztak.

A tetőről látszott egy másik, hatalmas templom, a Svetitskhoveli katedrális. Gondoltuk megnézzük azt is! Lemenetünk hát a völgybe, Mtskheta-ba. Szép kis belvárosa volt, tele boltokkal, kirakodókkal és kürtöskaláccsal(!). Megnéztük a katedrálist kívül-belül és a Jvari templomot alulról is. Az eső csöpörgött, de nem volt vészes. Bor őshazájában hatalmas, földbe ásott agyagedényekben készítették és tárolták. Erről az este még sokat mesélt a házgazda és kóstolhattunk is nála ilyen bort!

A parkolóban rég, még az USA-ban látott egyenirányítóba botlottam: kifele menet simán átmész rajta, ha befelé is itt akarsz jönni, garantált a defekt és külön örülsz, ha a felnid megússza! Szerintem betartják.

Elindultunk vissza a szállás felé – már délután négy volt – és hamarosan meg is álltunk egy étteremnél, hogy igazi, grúz kajához, legfőképpen kacsapurihoz és khinkalihoz jussunk. Degeszre zabáltuk magunkat. A takaros patak, ami a éttermen is keresztül folyt, zavaros és szennyvíz szagú volt. Ilyet azért nagyon régen tapasztaltam már! Grúzia ugyan európai ország, de ezért még sok szempontból távol van.

Este 6 volt már, de még egy pár óra belefért. Így hát mégiscsak elindultunk a Kistani tornyok felé, jutunk, amíg jutunk. A környék lepukkant, szegényes, de minden felé Spár, kfc, meki, dönkin, meg hasonlók. És nagyon sok helyen malacok az út szélén, pont, mint Korzikán. Elég furi volt Törökország után.

Egy órát motoroztunk felfelé, a Kaukázus szíve felé, az elején jó minőségű aszfalttal, kibetonozott gázlókkal. Igazán jókat lehetett rajtuk ugratni. Ahogy emelkedett a völgy, az aszfalt elfogyott, a természet vadabb lett. Meglátszott az úton a nagy eső, de kezelhető volt. Egyszer csak hatalmas, kibetonozott, tátongó lyukakba botlottunk. Nem tudtam eldönteni, hogy mi lehet, csak később a szálláson olvastam utána: Szovjet Kaukázusi Transzverzális Vasútvonal álmának a nyomai. A 80-as évek közepén kezdték építeni, de a Szovjetunió összeomlásával megálltak az építkezések. Talán ha száz métert lehet bejárni. Nagyon szívesen felfedeztem volna őket, de már kezdett sötétedni. Újabb ok, hogy visszajöjjek! Egyénként gondosan el vannak rejtve, egy térképen sincsenek rajta! Ha nem felejtem, később bemásolom a koordinátákat.

Ahogy felfelé, úgy lefelé sem találkoztunk autókkal, jót motoroztunk az új aszfalton. Végre nem akart mindenki megölni. Megálltunk egy kibelezett Uralnál és Kama3-nál egy pár fotó erejéig. Közben este 8 lett, ezért már siettünk vissza a szállásra, hogy sötétedésre letegyük a motort.

A vacsit kihagytuk a szálláson, mert úgy tele ettük magunkat délután. A házinéni közben kimosott nekünk, volt tiszta ruha a következő hétre. A többi vendéggel boroztunk egy kicsit, aminek az lett a vége, hogy a borospincében kötöttünk ki. A házigazda pár szót tudott angolul az egyik vendék pedig oroszra fordította a grúzt. Kettőből valamicskét megértettem a grúz borkészítés rejtelmeiből. És az is világossá vált, hogy a vendég egy orosz, aki befektetett a borászatba, ami egyben mosoda is így. Tbiliszi tele van oroszokkal, így elég nagy a befolyásuk. Ide menekülnek a sorozás elől vagy csencselnek a tiltott árukkal. Kiszorították a grúzokat a fővárosból és az egekbe verték az ingatlan árakat. Mint Szerbia esetén, csak nagyobb léptékben.

Rövidke 224km, nyolc és fél óra, ebből majd 4 a nyeregben.