Törökország és Grúzia: a bor őshazája
Minden napra volt tervezve valami különleges. De ezen a napon az egyik kiemelkedő különlegesség került az asztalra. Este az Ararát lábánál alszunk!
Az első szakasz gyors suhanás a Van-tó partján, aztán nézelődés az Ararát környékén. Semmi extra, csak egy palota, Noé bárkája meg hasonlók… és egy jelentős momentum az Africa életében!
A Van-tó partján egy 5 csillagos szállóban aludtunk, ennek megfelelő pazar reggelivel. Az Akmadar-szigetet az ősi keresztény templommal a hátán sehogy sem tudtam jól felfűzni, pedig minden útikönyv említi. Közel volt a szálláshoz és úgy döntöttünk, hogy elkanyarodunk mégis a sziget felé. A kikötőben megálltunk, szemügyre vettük és inkább mentünk tovább. Nem éreztük valahogy a késztetést. Így hát vissza száguldottunk Van-ba, ahol egy különleges programot terveztünk: macskasimogató központ látogatás!!! Úszómacskának is hívják, mert úszik a tóban. Kréta fehér és felemás színű a szeme: kék és borostyán. Az egyetemhez tartozik a simogató, ami – hogyismondjam – nem tűnt annyira állatbarátnak, mint elképzeltük. A cicók ketrecbe zárva, unottan, nem a legjobb szőrben tengették napjaikat. Nem volt szabad böngyörgetni őket. Csalódás volt.
Közel volt az erőd, oda sétáltunk, kicsit körbenéztük, de nem mentünk be mert olyan hatalmas, hogy 2-3 órát simán el lehet tölteni benne!
A Van-tó partján motoroztunk jó darabig, egy alkalmas helyet ad-hoc piknikeztünk. A tó után, néhány km offroadozás után megálltunk egy picit egy 13. században épült hídnál (Bendi Mahi Köprüsü), majd egy újkori, történelmi hídnál egy régi gőzmozdonnyal, ami a török vasúti modernizáció egyik megmaradt jelképe.
Végig a D975-ön mentünk és itt jegyezném meg, hogy 1.600 méter alá nem süllyedtünk! A városok elég leharcoltak, szegényesek. A benzinkutak már csak üzemanyag vételre voltak alkalmasak. Feltűntek a Kárpátokban itt-ott látott lemeztetős házak és hágó környékén az első szarból épült falak is. A 2.644 méteres Tendürek-hágó választott már csak el az Araráttól, de a hágó előtt dobtam egy balost, mert végeláthatatlan lávatenger mellett vezetett az út egy jó ideje és meg akartam közelebbről nézni. A Tendürek-vulkán hagyta maga után még a 19. század(!) végéről. Én arra tippeltem volna, hogy maximum pár évtizedes a nyom…
A hágó után egyből elénk tárult az Ararát és a körülötte lévő völgyek, a bor őshazája. Milyen ironikus, hogy most muszlim uralom alatt áll és még csak szőlőt sem termesztenek, nemhogy bort készítenének…
A környéken az első célpont Noé bárkájának feltételezett maradványai voltak. Kicsit úgy voltam, vele, hogy persze-persze, de a mini látogató központban vetítettek egy kisfilmet és elég komoly tudományos háttere van a dolognak! Vagy 150 éve kutatják és találtak ott egy-két furcsa dolgot… Keletről, a D100-tól érdemes visszakunkorodni, körbe nagyon rossz az út!
Innen szabad szemmel át lehet látni Iránba és nagyon jól kivehető az iráni határ mentén épített fal és toronyrendszer.
Noé bárkája után fel akartam menni az Ararátra. Egy murvás út vezet fel az alaptáborig, olyan 3.000 méterig. Az út azonban le volt zárva, elzavartak a zsandárok. 🙁
A következő kiszemelt célpont Ishak Pasa palotája volt Aratát-al szemközti hegyen. A képeken is egészen jól nézett ki, de élőben valami csoda szép volt. A fekvéséről ódákat lehet zengeni. A palotának volt központi fűtése, réz csöveket használtak a meleg víz a palota legkülönbözőbb pontjainak juttatására, fűtésére. Ne feledjétek, hogy 1.800 méter felett járunk, zimankós lehet itt a tél!
Lefelé a hegyről megálltunk egy autentikus étteremben(Noé névvel, mi más lehetett volna?), ahol ízig-vérig kurd ételeket kóstoltunk. Étlap nem volt, csak hoztak mindenféle finomségot! És végignéztük a csodás naplementét is.
A szállásra menet belefordult a 100.000. kilométer az Africába!!! Ennél ikonikusabb helyet nem is történhetett volna a dolog. Pisszenés nélkül tette a dolgát ez idő alatt, egy gyújtás nem maradt ki, nem hogy bármi problémája lett volna.
Gyors tankolás és lefekvés előtt még egy sör a szálláson. Az egész szálloda szebbnél szebb – itthon arany áron kapható – szőnyeggel volt borítva! Beszélgettünk a helyiekkel, akik megkínáltak a saját szőlőpálinka szerű töményükkel, ami jól jött mer a mi pálinkánk már fogyóban volt…
346km, 10:43 perc, 5:19 a nyeregben. Rövid táv, annál több élmény!!!!
