Törökország és a Kaukázus: tiltott vidéken

A török D400, mindenki ismeri, hisz ez a horvát D8 megfelelője. Több száz kilométeren keresztül a Levantei-tenger partján kígyózik, minden valamire való útikönyv melegen ajánlja. Ezt a részt inkább kihagytam 🙂

A tengert elhagyva a szír (itt már jártunk – Gaziantep, Göbeklitepe), majd az iraki határ mentén tart egészen Iránig. Cizre után szűk kanyonokban és 2.000+ méteres hágókon szeli keresztül Tauruszt! Erről a részről már nem nagyon írnak, pedig elképesztően gyönyörű. Veszélyes vidék, az út bal oldala Törökország, a jobb oldala már Irak. Katonai ellenőrzőpontok és őrtornyok mindenütt. Hakkarai megyébe, ahol északnak, Iránnak kanyarodik a D400, jó darabig csak kormányzói engedéllyel lehetett turistaként belépni.

Hála Istennek mindez a múlté! 2024 – 2025 fordulóján a PKK(kurdok) megegyezett a törökökkel és 40+ évnyi harc után letették a fegyvert. Ellenőrző pontok javarészt már csak mutatóban, Hakkari pedig látogatható lett külön engedély nélkül. Emiatt más megvilágításba került a saját magammal vívott harcom is. Eddig hibáztattam magam, amiért a norvég kitoloncolás helyett, nem ide vezetett az utam 2022-ben, de ma már tudom: ez így volt elrendelve, és jól volt ez így.

Az napi penzum 500+ kilométer volt, ráadásul nem tudtam, hogy mennyit fogunk szívni a hatóságokkal és milyen utak várnak. Baskale körül az alagút helyett a hágót akartam megjárni, ami még június elején is le volt zárva. Esélyes volt, hogy nehezen lesz járható. Látnivaló nagyon nem is volt betervezve, korán akartam Van-ba érni, hátha marad idő megmártózni a vulkáni tóban.

A reggeli pazar volt, talán az eddig legjobb. Motorra szálltunk és meg sem álltunk Cizre-ig, ami nagyjából a török-szír-iraki határ találkozásánál fekszik, nagy határátkelővel és emiatt nagy kamionforgalommal és köré épülőn mindennel is. Datong környékét juttatta eszembe. Kinéztem egy panorámás kávézót, de zárva volt, a parkolója tele katonai bódékkal és szeméttel. Migráncsos környék lehetett annak idején.

Cizrétől el is kezdtek emelkedni a hegyek, amik megint teljesen máshogy néztek ki mint eddig, mint bárhol máshol Európában. Az út mellett 15-20 méter magas katonai őrtornyok, az őrtornyok közelében zavarják GPS jelet. Előszőr azt hittem, hogy sz*rakodik a Garmin, de aztán feltűnt a mintázat….

Sirnak volt az utolsó nagyobb, civilizáltabb város, itt megtankoltunk és teáztunk egyet. A város 10 kilométeres körzetében nem volt GPS jel!

Innen már egészet elhagyatott vidék jött, a magas hágókat kanyonok váltották, nagyon pici, lepukkant, szemetes települések minden felé és véletlenszerűen hatalmas kőszén lerakatok az út mentén. Kínai utazásaim emlékeit hozta elő, csak itt nem volt az a hatalmas szmog. Sőt.

Cukurca előtt északra veszi a D400 az irányt és innen Hakkari-ig tart a legpazarabb része. Nem is tudom nektek szépen leírni, hogy milyen csodálatos. Még fotózni se álltam meg, csak szívtam magamba a látványt! (cserébe felvettem az egészet!) Hakkari környékén még azért voltak katonákkal kitömött, harckocsis ellenőrző pontok, de békések voltak. A fotózásnak azért nem feltétlen örültek.

Hakkari-tól szépen lassan felmásztunk egy 1.800 méteres fennsíkra, lehűlt az idő, feltámadt a szél és kizöldült minden. Megálltunk pihenni egy régi, szamárhátas hídnál. Itt egy elég nagy meglepetés ért, egy darabon látszott – az egyébként rendkívül jó minőségű – török út keresztmetszete. Alig van rajta aszfalt. Ezen mennek a kamionok és mégsem nyomvályús, mégsem töredezett!

Baskale után már 2.800 lett az 1.800-ból, felmentünk az elhagyott hágóra (már alagút vezet át alatta). Onnan jó darabig 2.000 méter felett csapattunk, lassan ereszkedve. Emlékezetes panoráma tárult elénk!

Megálltunk Hoşap váránál, ami egy magas szikla tetejére van építve és nagyon impozáns (a helyi Sümeg), de sajnos épp felújítják, így csak kívülről tudtuk megnézni. A környéke nagyon szegényes volt!

Innen ismét ereszkedni kezdett az út, egészen 1.600 méterig, ahol a Van-tó fekszik. Lazán kanyargós, tempós szakasz volt, a nap lemenőben. Örök emlék lesz, nagyon beégett, annyira élveztem a motorozást és a tájat is!

Ne feledjétek: Sirnak – Hakkari – Baskale – Van szakasz (D400-D975)= BAKANCSLISTA!!!

506km, 9:42 perc, ebből 7:30 perc a nyeregben.