Törökország és a Kaukázus: hűvös hajnalból a gyilkos melegbe

Göreme = hőlégballonozás. A szállás minden második héten küldött egy üzenetet, hogy lehet hőlégballonozni és minél előbb foglaljam le. De valami olyan árat írtak, hogy nem vette be a gyomrom. Lehet, hogy once-in-a-lifetime élmény, de a lóf***nak is van vége. Érkezéskor azért rákérdeztem a recis srácnál, hogy izé, van-e last minute hely a reggeli ballonozásra. Mit ad Isten, volt még 3 hely. Negyed áron!

Hajnal 4:45-kor jött értünk a busz, kb. fél órát zötykölődött velünk a felszállóhelyig, ahol már javában fűtötték a ballonokat. Trailer méretű kosarak voltak – erre még visszatérek – 3-4 személyes kis fakkokkal, középen gázzal és a kapitánnyal. Sosem hőlégballonoztam még, csak csodáltam őket, amikor a környéken, csendben siklottak. Nem akarok túlozni, de szerintem száznál is több ballon emelkedett csendben az égbe. Szürkület volt és minden alkalommal, amikor valamelyik kapitány gázfröccsöt adott, a ballonok világítottak, mint egy régi, sárgás villanykörte. Szép lassan emelkedtünk, profin kezelték őket. Felvittek egész magasra, hogy minél tisztábban láthassuk a napkeltét. Pazar volt. Aztán leereszkedtünk a Szerelem-völgybe, olyan közel navigált az ember a hatalmas fallikus szimbólumokhoz, hogy meg lehetett érinteni a végét! Visszaemelkedtünk, gyönyörködtünk a tájba, majd szép lassan leszálltunk. A kosár azért trailer méretű, mert azon szállítják. Onnan indultunk és arra is szálltunk le. Igen a trailerre tette rá a figura. Ami mozgott alatta. A pickupok a trailerekkel a landingzone-hoz mennek és ügyesen a mozgó ballon alá lavíroznak és tűpontosan azon landolt a ballon. Elképesztően ügyes! A végén még egy kis pezsgőt is kaptunk, illetve itt is megdögönyöztem egy újabb random ebet 🙂 Az egész szervezés-lebonyolítás – németeket megszégyenítően – profi, szervezett és lean volt. 7 órakor landoltunk, fél nyolckor már a szálláson vártuk a reggelit. Így utólag megérte volna a négyszeres árat is…..

A napi cél ismét elég messze volt, az Eufrátesz a szíriai határ környékén. Haladni kellett, ezért gyorsforgalmit választottam, át a Taurusz-hegységen. Megint beterveztem egy kis offroadot is, Madenköy környékén egy 2.000 feletti hágót, ahonnan pazar kilátás nyílik az Iskenderun-öbölre.

De mielőtt nekiindultam volna Göreméből, kellet még egy kicsit offroadozni a csodás sziklaképződmények erdejében 🙂

A D825-ön vágtunk át a Tauruszon, bár 2×2 sáv, a hegyekben egyáltalán nem volt unalmas. 2.000-et közelítő hágók, tempósan kanyargós út elég élvezetes volt. Nagyon jót motoroztunk. Forgalom alig volt, rendőrnek nyomát sem láttuk.

Ahogy átértünk a hegyek déli lejtőire exponenciálisan kezdett melegedni a levegő. 44 fok körül ingadozott a hőmérő és ez még jócskán 1.000 méter környékén jártunk. Ittunk és hűtöttük magunkat, de nem esett annyira jól. A menetszél a vizes ruhával hűtött valamennyire, de nem vitt rá a lélek az offroadozásra. 🙁 De legalább van miért visszamenni!

Kis kitérőt azért tettünk a hegyekbe, csak aszfalton. A Menzelet-víztározó egyik kilátópontjához mentünk fel, ami gyönyörű volt, de a nagy meleg elég sokat rontott az élvezeti értékén. Szerencsére találtam egy kis árnyékot, ahol kicsit lehűtöttük magunkat. Ahogy laposodtak a hegyek, egyre melegebb lett és ahogy közeledtünk Gaziantephez, a forgalom is kezdett nőni. A kútnál voltak kis irodák, üzlethelyiségek és megint meghívtak teázni, de rajtam kívül senki sem akart forró teát inni abban a melegben. Én azért bevállaltam, ami igen jó döntés volt. 22 fokos, klimatizált irodában hűlhettem egy darabig 🙂

A dög meleg miatt úgy döntöttem, hogy nem megyek be Gaziantep-be, hanem az elkerülőn megyek tovább, de az – a szokásos HGST-s – fizetős szakasz volt. De itt már nem zavart túlzottan a matrica hiánya 😀

Eléggé el voltunk már csigázva a melegtől. A következő megálló ismét egy ókori város volt, csak most az Eufrátesz partján, Mezopotámiában. Ez sokkal kisebb volt, halandók – nem urak – lakták, de nagyon szép állapotban megmaradt mozaikokkal van tele. UNESCO világörökségi helyszín! Kis látogatóközpont is van, büfével. Oda vezetett az első utunk, vételezni valami jéghideget. A pincérek aranyosak voltak és odatoltak nekünk egy köbméter méretű ipari klímát és ránk irányították! A site szép volt, fedett, legalább árnyékban voltunk.

Ezen a környéken nagyon nehéz volt az interneten szállást találni és az is nehezítette, hogy én hajókázni szerettem volna az Eufráteszen, egész pontosan megnézni a lélegzetelállító Rumkale római erődöt és a csodás folyókanyarulatot. Az vége az lett, hogy még rátettem egy lapáttal a napra és végül Şimaliye-ben, az Eufrátesz partján, a hajókikötő mellett foglaltam szállást. Elhagytuk a gyorsforgalmit és keskeny, vidéki utakon mentünk még egy órát. Ameddig a szem ellát, minden felé pisztáciaföldek. Most fordulnak termőre, nem csoda, hogy „divatba jött” a dubai csoki. Az út mellett egyre több lett a sakálveszély-tábla – ez még úgy is hiányzott a furcsa közlekedési tábla gyűjteményemből.

A szállás igen pazar volt, talán az egyik legjobb, ráadásul olcsó is. (errefelé nem nagyon látni utazót). Átöltözés, hideg zuhany és szaladtunk a hajóhoz. A menetrend olyan, ha van elég ember még elindul. Szerencsére volt. Épp a naplementében, ami plusz hangulatot adott az egészhez. Az erőd és a kanyarulat pazar volt és utána még elvittek a gaziantepi elárasztott faluhoz, ahol nem egy templomtorony, mint Bözödújfalun, hanem egy minaret ágaskodik ki a vízből… Itt volt egy rövid kis megálló, vételeztünk sört és már csorogtunk is vissza a kikötőbe. Egy szimpatikus étteremben még degeszre ettük magunkat – én megkóstoltam az eufráteszi őshonos halat: a Shabut-ot! A szállásadó még ébren volt és meg is kínált a saját vörösborával, ami egészen jó volt. Ezen a vidéken asszírok (szír-ortodox keresztények) élnek, akik a mai napig beszélik az arámit, Jézus nyelvét. Az ő borkultúrájuk világhírű és több ezer éves hagyományra tekint vissza – így amit ittam, az szó szerint a történelem egy darabja volt. Mikor elcsendesedtünk, vettem észre, hogy a sakálok, mint nálunk a tücskök nyáron, úgy vonyítottak minden irányból. Csak sokkal több! Hátborzongató volt.