Törökország és a Kaukázus: a Szúfik fővárosába!

Pamukkale után a következő komolyabb úti cél Kappadókia, Göreme volt. A távolság elég nagy ahhoz, hogy egy nap alatt végigrohanjuk, így kettészedtem a szakaszt, egy Kónyai megállóval, ami a Szúfizmus, az iszlám misztika hiedelem- és szokásrendszerének központja, a kerengő dervisek hazája. Ők sajnos csak szezonban keringnek, nem tudtam őket élőben megnézni.

Próbáltam minél több érdekes dolgok felfűzni az útra. A Tötök-tóvidék (Isparta környéke) ideálisnak tűnt, szép hegyek, keskeny hegyi utak. Indulás után az út szép lassan elkezdett emelkedni és nemsokára elértünk az Anatóliai-fennsíkot. Törökország jelentős része 1.000 méter felett van, ez az alap, a völgyek és innen magasodnak a hegycsúcsok. A magasság grafikonon is jól látszik, amikor elértük a fennsíkot. A levegő is lehűlt kellemes 27 fokra. Igazi élménymotorozásnak néztünk elébe!

Burdur-tól rátértem a zergeb*****ra, tökéletes minőségű hegyi út (15-25 jelzés), nagyon jót mentünk rajta (videó majd a youtube csatin). Aglasun-nál pedig felmentünk a hegyre, hogy újabb ókori várost, Sagalassos-t megnézzük egy kis kikapcsolódásként. Bár sokkal kisebb volt, mint Pergamon, de legalább annyira lenyűgöző helyen. Tudták ezek az ókoriak, hogy hova kell építkezni! A parkolóban állt egy nagyon szép állapotú Dacia Renault, meg végre le tudtam fényképezni, hogy mi a fenét raknak rá a teherautósok a felnire. Hogy mire jó, azóta se tudom….

A D-685-ön – ami pont olyan pazar volt, mint a 15-25 – folytattuk az utat tovább. Jó aszfalt, csodás hegyek, zéró forgalom. Kerülgettem a hegyeket meg a tavakat, míg a 32-08-ra értünk, ami hasonlóan pazar és elhagyatott volt, mint az előzőek. Aksu-nál ismét felmentünk a hegyekbe, a Zindan-barlanghoz. 1.300 méteren fekszik, fél kilométert lehet benne sétálni, keskeny, de helyenként 15m magas! Szépen kiépített, szotyiért lehet bemenni. Jó is volt kicsit lehűlni és sétálni a 7 fokban.

A Beysehir-tóig számozatlan úton mentem, itt már majdnem magyar minőségű volt az út, de cserébe a táj lenyűgöző! Mielőtt elkezdett emelkedni az út az 1.800-as hágóra, egy csomó rózsaültetvényt láttunk, amiből a híres török rózsaolaj készült. (mondjuk sokkal többre számítottam – ezek szerint jó a kihozatal).

A tó is gyönyörű volt! Utána ellaposodott a táj, elég szegény, de gyönyörű, Gladiátort idéző vidéken keresztül vezetett az út Kónyába. Egyre több helyen volt átlagsebesség mérő szakasz, de itt ki volt írva, hogy mennyi az elvárt sebesség. Volt 30km hosszú szakasz is. Egy idő után észrevettem, hogy csak szemből vesz a kamera…

Kónya egy Budapest méretű nagyváros, egy nagy, csupasz fennsík kellős közepén. Rumi, a híres költő itt élt és alapította a Szúfi rendet. Egy hatalmas mecset és múzeum (Mevlava) őrzi az emlékét. A szállás a mecset tőszomszédságában volt a szállás, helyben vacsoráztunk. Sétáltunk a meleg, nyári estében, megkóstoltam a helyi különlegességet egy cukrászdában. Kónyában két érdekességre is bukkantam, az egyik egy patika Jawa, a másik egy nem is tudom mi! Hosszú ülés vagy nagy tank? 😀 Később gondoltuk, hogy szerzünk egy sört. Én vagy fél óra keresgélés után feladtam, a haver még 2-3 órát téblábolt, mire valahol, pult alól, dupla arany áron tudott szerezni….

513km, 10:42 perc, ebből 6:50 a nyeregben.