Gibraltár motoros túra 2. rész

Első nap – unalom(autópálya) a köbön!

Minél hamarabb szerettünk volna a Pireneusokban kanyarogni így maradt az autópálya megközelítéshez – két nap és kb. 1600km(soknak tűnhet, de idén egy napba sikerült 1400-at is besüríteni, miután a norvégok kiutasítottak). Zalakomárig zötykölődtünk a vidéki, magyar utakon, ott pedig felhajtottunk az M7-re és egészen Genováig pályáztunk. 1011km volt a teljes táv.

A Szlovén szakasz Maribor-tól az olasz határig szerintem kifejezetten kibírható. De ahogy Goriciánál átérsz a Pó völgyébe olyan sík lesz a terep, mint egy biliárdasztal. És mindez majdnem Genováig… 😐

Piacenza után elkezdett hűlni a levegő, fel is vettük az esőruhát (nyári, jól szellőző ruhában indultunk). Tortona-t elhagyva végre megint elkezdtek emelkedni a hegyek és az utolsó szakaszra le is jöttünk a pályáról. Gyönyörű hegyek és szűk völgyek közt kanyargott az út Rossiglione-ig, ahol a szállásunk volt. Egy régi, klasszikus, a városka főterén álló házban volt a szállás, ami egy tökéletesen felújított, modern berendezésű lakás volt! Ahogy felcipekedtem a dobozokat a szűk lépcsőkön, el is eredt az eső. Micsoda mázli!!!

Az egész napi szendvicsezés után vágytunk egy jó kis meleg, olasz pasta-ra. Gyalog nekiindultunk a városkának, de se a Garmin se a Google Maps nem segített sokat. Egyetlen helyet találtunk nyitva, ahol az ablakon belesve láthatólag ettek az emberek (egy ilyen menzaszerű hely), de amikor megkérdeztem, hogy mi is ehetnénk-e itt, rázárták az ajtót. A háziak ajánlottak egy éttermet a következő városkában, de egyrészt esett másrészt elég volt aznapra az az ezres…. Szerencsére maradt még egy kis szendvics.